Szaúd-Arábia új korrupcióellenes testülete 11 szaúdi herceget tartóztatott le, köztük jelenlegi és volt minisztereket, illetve a királyi család külföldön legismertebb tagját.

A BBC beszámolója szerint a letartóztatások néhány órával azután történtek, hogy felállt volna az új bizottság, amelyet királyi rendeletre hoztak létre, Mohamed bin Szalmán koronaherceg vezetésével.

A letartóztatások okát, illetve a királyi családtagokat nem nevezték meg, de a New York Times szerint köztük van al-Valíd bin Talál bin Abdel-Azíz al-Szaúd herceg is, aki

az uralkodóház külföldön legismertebb képviselője, és a világ egyik leggazdagabb embere.

A New York Times szerint al-Valíd herceg letartóztatása sokként éri a külföldi pénzügyi központokat is. Ő irányítja ugyanis a Kingdom Holding beruházási társaságot, és jelentős részvényei vannak többek között a News Corpban, a Time Warner-nél, a Citigroup bankcsoportban, illetve az Apple-nél és a Twitternél. A herceg amerikai egyetemeket támogat, köztük a tekintélyes washingtoni Georgetown Egyetemet is.

Al-Valíd herceg októberben még több interjúban arról beszélt, hogy Szaúd-Arábia az Aramco állami olajvállalat nyilvános tőzsdei bevezetését tervezi.  A New York Times felidézte azt is, hogy al-Valíd nyilvános vitába keveredett Donald Trumppal 2015-ben, amikor kiderült, hogy Trump elnökjelölt szeretne lenni.

A lap szerint szombaton kiürítették a rijádi Ritz Carlton hotelt, mert állítólag ott helyeznék el a királyi család letartóztatott tagjait. Lezárták a rijádi repülőtér magángépeket fogadó részét is. Lehetséges, hogy Mohamed bin Szalmán koronaherceg így szeretné megakadályozni, hogy mások, akiket még le akarnak tartóztatni, esetleg külföldre meneküljenek.

A trónörökös reformok bevezetésére készül, és a BBC szakértői szerint a letartóztatásokkal már így is jelentős hatalmát akarja megszilárdítani. Bin Szalmán nagyszabású reformtörekvéseiről ebben a cikkünkben olvashat részletesen.

The post Letartóztattak több szaúdi herceget appeared first on FüHü.

Több mint húszezren vonultak az utcákra Romániában, hogy figyelmeztessék a kormányt: nem tűrik el a korrupcióellenes törvények enyhítését. Korábban ennél sokkal nagyobb tüntetések zajlottak az egész országban, ahol a korrupció  – pártoktól teljesen függetlenül – teljesen “általánosnak” mondható.

Bukarestben a parlament gyülekező tömeg azt skandálta: “nappal maffiózók vagytok, éjszaka pedig tolvajok!”

A román kormány azt akarja elérni, hogy

a korrupcióellenes ügyészség vezetőjét ne az államfő nevezze ki, hanem a parlament.

Klaus Johannis elnök ugyanis szemben áll a kormánnyal, viszont bírja Románia nagy szövetségeseinek, elsősorban az Egyesült Államok és az Európai Unió bizalmát. A szociáldemokraták szerint az USA nagykövetsége és néhány uniós állam diplomatái aktívan lobbiztak azért, hogy Laura Codruta Kövesi legyen a korrupcióellenes ügyészség vezetője.

Romániában nagyon sok vezető politikus került bíróság elé a korrupcióellenes ügyészség vádjai miatt, többek közt Dacian Cioloș egykori miniszterelnök is. Az ügyészséget gyakran bírálták az “unortodox módszerei” miatt, mivel ők

vádalkut szoktak kötni egyes korrupt vezetőkkel,

akik aztán másokat vádoltak meg. Tehát néha olyan vádak alapján hoztak ítéletet, melyek jogi szempontból kétségesnek nevezhetőek.

The post Nappal maffiózók vagytok, éjszaka pedig loptok! appeared first on FüHü.

Pénzügyőrök és rendőrök rohanták le a frissen kirúgott nemzetbiztonsági főnök nejének luxuslakását Lagosban, Nigéria gazdasági fővárosában. Különböző rejtekhelyekről 43,5 millió dollár, valamint nagy mennyiségű helyi valuta és angol font került elő.

Afrika legnépesebb államában nagy probléma a korrupció. Muhammadu Buhari elnök tavaly azzal a választási ígérettel került hatalomra, hogy fellép ellene. Korábban a Nemzeti Bank elnökét azért váltották le, mert jelezte: 20 milliárd dollár eltűnt az államkincstárból. A válasz egyértelmű volt: állami tisztviselők lopták el, ezért a bankelnököt távolították el.

Buhari a múlt héten rúgta ki a nemzetbiztonsági hivatal főnökét, Ayodele Okét, aki

1,6 millió dollárért vett a feleségének luxuslakást, ráadásul készpénzzel fizetett.

A pénz egy különleges állami alapból jött, amelyet a magasrangú vezetők úgy használtak, mint egy magánkincstárat. A lakásvásárlás elvben hitelre történt, de mindenki tudta: az állam sohasem kéri vissza a pénzt.

Vagy lehet, hogy mégis? Buhari ugyanis nemcsak a nemzetbiztonsági hivatal főnökét menesztette, hanem az államapparátus vezetőjét is. Ő azokat a pénzeket nyúlta le, amelyeket az északi területek újjáépítésére szánt az állam. Nigéria északi részén ugyanis az iszlámista terrorszervezet, a Boko Haram pusztít.

Nigéria Afrika legnagyobb olajtermelő állama. Régebben ezért nem tűnt fel annyira a korrupció, mert a „jut is, marad is” elve alapján loptak az állam emberei. De amióta mélyrepülésben van az olaj ára, azóta jobban feltűnik, hogy Afrika legnépesebb országában csakis a gazdagok gazdagodnak, a nép viszont egyre szegényebb. Ezért indított korrupcióellenes kampányt az elnök.

The post Hogy került 43,5 millió dollár a nemzetbiztonsági főnök lakásába? appeared first on FüHü.

Az uniós pénzek lenyúlása bűnszövetkezetben: ez az új vád, amit a korrupcióellenes ügyészség hétfőn nyilvánosan is megfogalmazott Liviu Dragneaval szemben.

A szociáldemokraták vezére különben sincs könnyű helyzetben: két éves felfüggesztett börtönt kapott már választási csalásért és egy másik korrupciós ügyben is nyomoznak ellene. Ráadásul ebben az ügyben aktívan érintett az EU is, hiszen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szintén vizsgálódik az ügyben.

Miről van szó ?

Liviu Dragnea Teleorman-megye első számú embere volt 2002 és 2012 között. A vád szerint ebben az időszakban kialakított egy leleményes szisztémát az uniós pénzek lenyúlására. Erre a célra a megye nagy szolgáltató cégeit használta fel. Ezek a szolgáltató cégek kapták meg az európai pénzeket, amelyet aztán szép csendben visszautaltak Liviu Dragneanak és bizalmi embereinek. Felmerült az a gyanú is, hogy Dragnea tulaj volt néhány nagy szolgáltató cégben. Az érintett természetesen mindent tagad, de a korrupcióellenes ügyészség már lecsukatott volt kormányfőt és több egykori minisztert is.

Ezért Liviu Dragnea pártja kampányt indított a korrupcióellenes ügyészség ellen. Azt szeretnék elérni, hogy menesszék a mostani vezetőt és az újat már ne a köztársasági elnök, hanem a parlament nevezzen ki, ahol amúgy is a kormánypárt van többségben. A közvélemény ebben a kérdésben nincs a kormány oldalán: az elmúlt napokban hatalmas tüntetések voltak Romániában azért, hogy ne enyhítsék a korrupcióellenes törvényeket. Az Európai Unió és az Egyesült Államok több ízben is jelezte, hogy maximálisan támogatja a korrupcióellenes ügyészség munkáját Bukarestben.

The post Újabb korrupciós vád a kormánypárt vezére ellen Romániában appeared first on FüHü.

Sajnálattal kell megállapítani, hogy a korrupcióellenes föllépés gyengítésében a Fidesz itteni fiókszervezete, minden esetben, Dragnea és Tăriceanu mellett áll ki, és ezt teheti mindaddig, amíg anyaországi támogatással képes fogolyként maga alatt tartani a rommagyar politikai mezőnyt. Dragnea uralkodásának vége közeleg, mi meg maradunk a politikai osztályunkkal, messze még a rommagyar rendszerváltás, viszont nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, csak az, hogy mikor.

A tegnaptól illene abbahagyni az eluralkodott összeesküvés-elméletek szajkózását és elgondolkodni azon, ami az elmúlt év politikai mozgásainak lényegét – nem a manipulált közbeszéd szintjén és nem is az „alternatív tények” (lánykori magyar nevén a hazugságok) és az „igazság utáni” (a hazugság egy másik metaforája) szónoklatok szintjén – adja. Mondom, hogy illene, miközben tudom, hogy semmi esély rá hiszen, akik a kamuhírek és konteók útjára léptek, még, ha hirtelen megvilágosodnának is, képtelenek lennének visszatérni a realitások szintjére. Egyetlen diskurzust ismernek az elfogult és irracionális, a puszta hiten alapuló „személyes” meggyőződések és igazolhatatlan föltételezések beszédmódját. A politikai kommunikációban ugyanis, túlságosan elterjedt az a gyakorlat, hogy ott ahol elakad a logika, pontosabban lelepleződik a hazugság, hát alternatív tényekre, kamuhírekre alapozott konteókat kell fölvetni – sokszor ki sem mondani, csak sugallni (ebből a szempontból a román és benne a rommagyar politikai elit mintha szemérmesebb lenne a magyarországinál, kevesebb a sorosozás, vagy a külföldi összeesküvés és a migráncsozás. Ez viszont nem téveszthet meg, hiszen az összeesküvés-elméletekhez való fordulás regionális, sőt ettől is szélesebb körű jelenség, és elég sunyi utalásokat tenni, valamiféle „mély- vagy alternatív államra”, „binomra”, miegymásra, hogy ugyanott legyünk, mintha megneveznék a feltételezett összeesküvés résztvevőit.) – és úgy tenni, hogy ezzel igazolódott az, ami logikus számvetéssel igazolhatatlan.

Ezért kérdés, hogy a politikai mainstream – mindenekelőtt a kifáradt „régi pártok” képviselőit továbbra is hatalmon tartva –, a politikai osztály, megreformálható-e még, vagy csak egy új politikai elitnek sikerülhet a „párhuzamos valóság diskurzusainak” leépítése? (Különösen esélytelen a kijózanodás a „bűnöző felvilág”, a korrupt politikusok esetében, akik – a köznapi összeesküvés-elméletek a legtöbbször megvádoltak „önigazoló” diskurzusaiban, hamis vallomásaikban, félrevezető magyarázataikban jelenik meg, amivel bűnös cselekedeteiket igyekeznek elfödni, felelősségüket elhárítani – érdekből fordulnak a konteókhoz, az alternatív tények fantazmagórikus világához. Mind Dragnea, mind Tăriceanu, a két kormánypárt vezére megvádoltságuk okán kezdtek összeesküvés-elméletekre hivatkozni – a Dragnea diskurzusában maga Soros, mint az ő „személyes ellensége” is megjelent, nem nehéz kitalálni milyen mintát követve –, binomot és párhuzamos államot, rejtett rendszert, stb., emlegetve. Érvek és tények, bizonyítékok helyett konteókra hivatkozni, úgy ahogy érthető a megvádoltak esetében, akik minden eszközt megragadnak reménytelen helyzetükben. Annál különösebb viszont, amikor a holdudvar – hangos nyerítés helyett – követi őket erre a megátkozott területre, mint többek között Márton Árpád „örökös képviselő”, színész/jogász és még ki tudja miféle kitüntetések birtokosa teszi, dagályos és horkolós szövegében. Márton zavaros, manipulatív, viszont a jogi nyelvezetet imitáló diskurzusai különösen ártalmasak, általában a szakértőiséget, a jogi nyelvezetet járatja le: bizalmatlanságot sugall, amikor helytállót mond akkor is gyanús. És tényleg nehéz megállni anélkül, hogy megkérdeznénk: Qui prodest?).

Két további dolog is támogatja a politikai konteók gyakorlatát, egyfelől a médiastruktúra, különösen, ha az online- és közösségi médiák perverz – a hagyományos médiák deontológiai szabályait megkerülő, az oknyomozás, vagy a forrásellenőrzés stb., minimális feltételeit is negligáló, stb. – működésmódjait tekintjük. Másfelől pedig az általános bizalmatlanság közepette, ami nemcsak a politikai, hanem a tudományos mezőnyt is elérte, végletesen relativizálta a szakértőiséget, megkérdőjelezte a tudományos eredményeket, a biztos, igazolható, logikusan megérvelhető igazságok helyett a kéznél levő, egyszerű és gyors válaszokat kínáló mitológiák, cinikus konteók fele fordult, a közönség jórésze.

Ma egy olyan személy van hatalmon és kézivezérléssel irányítja nemcsak a parlament, hanem a háttérből a kormány munkáját is, aki végleges, igaz fölfüggesztett ítéletét tölti és további három vádemelés alanya. Dragnea mindvégig azzal védekezett, hogy minden ellene fölhozott vád, mindegy, hogy a kivizsgálás vagy immár a végleges bírói ítélet meghozatala után jár, puszta összeesküvés, az ő „igazságos és bölcs” kormányzása ellen. Minden korrupciós ügy, melyben neve fölmerült a mély állam, a rendszer, a binom terméke lenne, és őt nemcsak az ártatlanság vélelme illeti meg az új botrányok kapcsán, hanem valóban ártatlan is, hiszen sötét erők próbálják csupán elmozdítani befolyásos helyéről. Másképpen pedig azt is sugallja, pártját megválasztották, tehát ő ártatlan. Mit számít egy kis logikai baki egy ilyen nagy személyiségnél, nem igaz?

Nem Dragnea az első a PSD-s pártvezérek köréből, akik védelmére a pártelit az ügyészség/bíróság lépcsőjére vonul (úgy tűnik semmi sem változott az elmúlt húsz évben, amikor is Adrian Nastase miatt vontak védőkordont politikusok a bíróság lépcsőin, azóta is megpróbálva kimagyarázni a gesztus jogellenes üzenetét), megpróbálva befolyásolni, esetleg megfenyegetni is az ügyészeket, akik idolumukat merészelik kérdőre vonni. De esélyt látok arra, hogy utolsó eset legyen ez a tegnapi. Az újabb vádat a pártelnök ellen ugyanis, nem valamiféle obskurus és elfogult „titkos ügyészség” – mint a vezér próbálta mindeddig sugallni –, hanem az OLAF (az Európai Csalás Elleni Hivatal) indítványozta, bűnöző csoportosulás létrehozásáért, melyről a DNA azt állítja ma is működik, és amellyel költségvetési, illetve EU-s pénzeket térítettek el, párt- és magánzsebekbe (lásd, TelDrum-ügy). Ezért hiteltelen a mély- vagy a párhuzamos államra való hivatkozás, Dragnea most már közvetlenül a DNA vezetőjét és az államelnököt jelöli meg kezdeményezőkként és utcai megmozdulásokkal fenyeget. És itt látok esélyt, hiszen a PSD már a télen is megpróbált ellentüntetést szervezni, szemben a hatalmas Dragnea és korrupció-ellenes megmozdulásokkal, meglehetősen sikertelenül.

Azt hiszem elszámolta magát a pártvezér legalább három másik vonatkozásban is, egyfelől túlzottan bízik a monolitikus pártjában, abban, hogy követni fogja a végtelenségig. Másfelől pedig és ez a bűnös hiba fogja vesztét okozni, a kormány tevékenységét alárendelte személyes és nagyon szűken értelmezett pártérdekének, márpedig a tarthatatlan ígéretek miatt a kormány működésképtelen, a közvélemény érzékeli ezt. Harmadrészt pedig a törvénykezést próbálta/ja saját korrupciós ügyeinek eltussolására, fölmentésére használni és ez is kudarcos, (és erről mondja Márton Árpád, hogy ő nem is érti, holott fölteszem éppen az zavarja, hogy a közvélemény jó része éppen hogy érti, ami itt folyik!) nemcsak a politikai nyugat, hanem a lakosság jó része is elkötelezett a korrupció-ellenes harc mellett. Ma elsőrendű problémának tűnik föl a korrupt politikai osztály ténykedése és ezért könnyen lehet mozgósítani ezzel a témával. Vesztésre áll Dragnea and Co még akkor is, ha parlamenti többséget tud szerezni, olyan nyilvánvalóan kínos ügyekhez is, minthogy az elítéltek bármilyen közméltóságot megpályázhatnak és betölthetnek. Sajnálattal kell észrevételezzük, hogy a korrupcióellenes föllépés gyengítésében a Fidesz itteni fiókszervezete, minden esetben, Dragnea és Tăriceanu mellett áll ki, és teheti mindaddig, amíg anyaországi támogatással, képes fogolyként maga alatt tartani a rommagyar politikai mezőnyt. Dragnea uralkodásának vége közeleg, mi meg maradunk a politikai osztályunkkal, messze még a rommagyar rendszerváltás, viszont nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e, csak az, hogy mikor.

Magyari Nándor László

The post Mérföldkő appeared first on FüHü.

A V4 tagállamaiban súlyos gondok vannak a nemzeti kormányok és a parlament iránti bizalommal – derül ki egy felmérésből, amelyet a Visegrád Alapítvány készített a tagállamok kormányainak megbízásából.

Senki nem annyira bizalmatlan Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával szemben, mint a saját polgáraik. Az 1-től (teljes bizalom) 4-ig (teljes bizalmatlanság) a V4 kormányai 3-as kaptak, vagyis nem bíznak bennük – áll a felmérésben, amelyet a Süddeutsche Zeitung tett közzé.

Teljes bizalmat kizárólag a tűzoltóság élvez.

Az Eurobarométer egész Európában készült felmérése szerint a magyarok mindössze 39 százaléka, a lengyelek harmada és a szlovákok negyede bízik az aktuális kormányban. Ezt alulmúlja Csehország, ahol a kormányban alig 18, a parlamentben 12 százalék bízik.

Az EU, amelyet Prágában, Budapesten és Varsóban a vezetők oly szívesen bírálnak, a csehek 30, a szlovákok 43, a lengyelek 44 és a magyarok 46 százalékának a bizalmát bírja. Nyugat-Európában ez sok esetben éppen fordítva van. Egy, a felmérésben résztvevő lengyel kutató megállapította: a kormánnyal szembeni, még a kommunista időkből eredő bizalmatlansághoz a visegrádi államokban hozzájárul, hogy a demokrácia itt rövid múltra tekint vissza, illetve az különbség, amelyet a polgárok a demokratikus jogállam eszméje és a megvalósítás között láttak.

A kutató erre példaként felhozta a kérdéses privatizációkat, és a politikusok korrupciós botrányait, továbbá azt, hogy a korábbi, nagyjából egyenlőségen nyugvó társadalmak nyertesekre és vesztesekre oszlottak. Így aztán a csehek és a lengyelek 40 százaléka nem hiszi, hogy a kommunizmus bukása után javultak volna a tehetséges emberek esélyei, a szlovákok körében több mint 50,

a magyaroknál 59 százalék nem lát javulást.

Emellett nagyon sok esetben romlott a polgárok személyes helyzete. A csehek 35, a lengyelek 37, a magyarok 56 és a szlovákok 62 százaléka látja úgy, hogy rossz az országuk gazdasági helyzete. Pedig a gazdaságok gyorsan növekednek: Csehországban 4,5, Szlovákiában 3,5, Magyarországon és Lengyelországban 4-4 százalékkal.

Különösen Magyarország és Lengyelország kormányai dicsekednek szívesen népszerűségükkel, de a Fidesz alig 31 százalékon áll, Lengyelországban a PiS 30-40 százalék között mozog – mindkét kormány az ellenfelei gyengeségéből él. Magyarországon a második legerősebb párt a szélsőjobboldali Jobbik 10 százalékos elfogadottsággal, és azt számos kicsi párt követi. A korábban kormányzó szocialisták a harmadik helyen állnak – 5 százalékkal – írta a lap. Lengyelországban a korábban kormányzó Polgári Platform 20 százalék körül jár, és híre-hamva sincs az ellenzék egyesülésének.

A lengyelek alig harmada, a magyarok bő negyede, és Szlovákiában mindössze a polgárok 22 százaléka látja úgy, hogy az országa jó úton halad.

A visegrádi felmérés szerint a lengyelek 62, a magyarok 73 százaléka tartana szükségesnek több demokráciát. A magyar kutatók széles körű apátiát és „a reménytelenség falát” diagnosztizálták.

Ehhez képest még Lengyelországban is a polgárok alig negyede vett részt az utóbbi öt évben legalább egy tüntetésen, és mind a négy országban a polgárok 95 százaléka elutasítja, hogy valamely párt tagja legyen. Jacek Kucharski, a felmérésben résztvevő lengyel kutató kijózanító megállapítása szerint „Több demokráciát akarunk, de nem vagyunk eléggé elkötelezettek ahhoz, hogy a dolgot saját kezünkbe vegyük”.

The post A lengyelek és magyarok több demokráciát akarnak egy felmérés szerint appeared first on FüHü.

Surányi György nem hisz abban, hogy az Orbán-rendszer össze fog omlani, még nem látott összeomlani olyan gazdaságpolitikát, amelynek jelentős külső egyensúlyi többlete volt. De azt sem gondolja, hogy Magyarország jobban teljesít. A volt jegybankelnök, egyetemi tanár, levezeti, hogy miért nem „huszáros” a magyar növekedés, hogyan tékozoljuk el a sokszoros Marshall-segélyt, s hogyan akadályozza meg az „iparszerűvé vált” korrupció az erőforrások hatékony felhasználását. Reformok kellenének: egészségügy, oktatás, szociálpolitika, illetve a magánberuházások környezetének javításában. Az adórendszerben, a költségvetésben meglenne a fedezete – ezt tételesen be is mutatja. Ugyan nem a kádári Magyarországot teremtjük újjá, de nem a jogbiztonságon, a magántulajdon dominanciáján alapuló, versenyre építő liberális piacgazdaság felé haladunk – szögezi le.

Önről köztudott, hogy nem túl gyakran szólal meg a széles nyilvánosság előtt, ritka kivételként az euró bevezetése mellett tette ezt meg. Adódik a kérdés, szakmai tudásával, tapasztalatával a háttérben próbál-e tenni az Ön által vallott értékrend fennmaradásáért?

Egyetemi tanárként, a Corvinuson van módom kifejteni az álláspontomat egy sor kérdésben; szakmai körökben idehaza és külföldön is szoktam előadásokat tartani: az utóbbi években több tanulmányt, hosszabb cikket írtam például legutóbb a monetáris politikáról, illetve a devizahiteles történetről, annak tanulságairól. S néha azért adok interjút is.

És tanácsot?

Tanácsot nem szívesen. De nem zárkózom el az elől, hogy ha kérdeznek, kifejtsem a véleményemet.

És politikai/közéleti szerepet vállalna-e? Olyan híreket is hallottam ugyanis, hogy bizonyos körökben nem is olyan régen az Ön neve is szóba került potenciális miniszterelnök-jelöltként.

Nem tudok ilyenről.

És ha megkeresnék?

Miután nincs ilyen problémám, ezért nem is terhelném  sem a közvéleményt, sem magam ezzel a kérdéssel.

Értem én, hogy nem szeret politikáról beszélni. Akkor beszéljünk gazdaságról. Hogyan látja a magyar gazdaság helyzetét?

Kezdjük a jó hírrel: a pénzügyi stabilitás – mindenekelőtt a külső – rendben van. A válság során, 2009 közepén először megállt, majd elkezdett csökkenni a külső adósság.  Ugyan még mindig magasabb, mint 2001 elején volt, s persze lehetne még lejjebb vinni, de ez már megnyugtató szint.

Egy ország gazdasági stabilitását a leginkább a külső egyensúlytalanság tudja fenyegetni. De ilyen veszély ma nincs.

És a belső egyensúly is ilyen kedvezően alakul?

Első ránézésre az is rendben van, de ez inkább a felszín. Az államháztartáson belül 2010 óta érdemi javulás nem következett be. A bruttó államadósság csökkenését túlkompenzálja a nyugdíjak államosítása miatt lényegesen megugró jövőbeni állami nyugdíj kifizetési kötelezettség.

Ezért az államadósság 82%-ról nem 74%-ra apadt, hanem kb. 90%-ra nőtt.

Nincs előrelépés a költségvetési újraelosztásban sem, amely továbbra is 50 százalékos. A mi fejlettségünk szintjén ez jelentős állami túlterjeszkedés. De a legnagyobb probléma a költségvetés szerkezete,  ami önmagában akadálya a közép- és hosszútávon fenntartható gyors növekedésnek.

A gazdaság jelenleg azonban dinamikusan nő, pont a napokban emelte prognózisát például az IMF is, s a kijött háromnegyed éves GDP-adat is biztató.

Idén és valószínűleg jövőre is elfogadható növekedést produkál a magyar gazdaság, szemben az előzővel. Ugyanakkor a szűkebb régiónkban, de még  Nyugat-Európában is sok ország nálunk észrevehetően jobban teljesít. Emellett az elemzők egyetértenek abban, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme bő 2 százalék, ami jelentősen elmarad attól a 3-3,5 százaléktól, amely az érdemi felzárkózáshoz kellene.

Ráadásul, 2010. és 2017. között (az idei növekedést 4 százalékosra véve) csupán 1,95 százalékos volt az átlagos éves ütem.

Ez viszont  önmagában sem, régiós összehasonlításban pedig végképp nem dinamikus! Csak a szlovén és a horvát gazdaság nőtt ennél gyengébben a régióban. Az Uniós támogatások lehívásának intenzitásától függően a gazdasági növekedés 2-4% között hullámzik. Ha a gazdaság potenciális növekedési üteme – uniós támogatások nélkül – a mostani évi 2 helyett 3,5 százalékos lenne, s 5-7 évig fenn is maradna, akkor lehetne érdemi a felzárkózás a legfejlettebb országokhoz.

De azért az idei 4 százalékos GDP-növekedés csak jónak mondható, nem?

Ez nézőpont kérdése. Nem szabad elfelejteni, hogy kivételesen kedvező hátszélben hajózunk. Egyrészt a fejlett Európa gyorsuló, idén az ő magas fejlettségi szintjükön dinamikus, 2,5 százalékot meghaladó átlagos GDP-bővülést prognosztizál; másrészt példátlan mértékű uniós segélyt kapunk: évente, átlagosan a magyar GDP 3,5 százalékának megfelelőt. S folytatnám a sort: harmadszor a GDP 2 százalékának megfelelő plusz pénzhez jut az ország a külkereskedelmi cserearányoknak javulásának köszönhető importkiadások mérséklődése révén. Ehhez jönnek még a külföldön dolgozók 3-3.5 milliárd EUR hazautalásai.

Ilyen külső környezetben, ilyen támogató hátszéllel nem mondanám huszárosnak a magyar gazdaság növekedését.

Miért nem segítenek jobban az uniós támogatások?

A hatékonytalan felhasználás miatt. Jelentős részben  olyan projektek valósulnak meg, illetve olyan az elosztás mechanizmusa, hogy kevéssé segíti elő a gazdaság modernizációját. Olyan beruházásokra mennek el tömegesen ezek a pénzek, amelyek az adott évben ugyan jelentősen felgyorsítják a növekedést, de nincs vagy alig van tovagyűrűző hatásuk. Hogy példákat is mondjak: szélsőséges példa a futballstadionok építése, csak kevéssel jobb az Úszó Világbajnokságra költött temérdek pénz – bár a VB esetében legalább van, ami tartósan növeli az idegenforgalmi vonzerőnket.

Ráadásul az állam által megrendelt beruházások elosztási mechanizmusa minden csak nem tiszta nyílt piaci verseny-alapú

– ennek alapján jelentékeny részük valószínűleg erősen túlárazott és felesleges. Ez nem csak magyar jelenség, intézményesen benne van az európai rendszerben, mint mindig, amikor adófizetői pénzt juttatnak ingyen, nem visszatérítendően magánzsebekbe. Az ingyen pénz ugyanis vagy aláássa a befektetéssel szemben joggal elvárható megtérülési követelményt, vagy egészen egyszerűen ellopják azt, esetleg a kettőt kombinálják. De akárhogyan is, mindenképpen káros, nem járul hozzá a gazdaság versenyképességének a javulásához.

Most a korrupcióról beszélünk?

Nem csak, a korrupció csupán az egyik tényező, több minden következménye. Kornai János évekkel ezelőtt leírta: a minden területen megjelenő centralizáció, az ennek megfelelő állami beavatkozás szinte parttalanná válása, a piaci verseny visszaszorulása marginális területekre, a jogbiztonság hiánya, mindez kéz a kézben jár a korrupció korábban nem látott mértékű szintjével.

Tévedés ne essék! Korábban is volt korrupció, de most már nem egyszerűen súlyossá, de iparszerűvé vált!

Ez pedig megakadályozza  az erőforrások hatékony felhasználását. A magyar gazdaságban ma már csak azokon a területeken van verseny, ahol a nagyvállalatok, kiváltképpen a külföldiek működnek, ezek azonban nem belföldön, hanem a világpiacon versenyeznek. Nevetni fog, itthon, ahol erős verseny van, az a bank- és biztosítás piaca.

Az állami beavatkozás ellenére?

Az állam ugyan itt is torzítja  a versenyt, de a verseny azért még mindig erős.

Hova juthatunk? A kádári Magyarországot teremtjük újjá?

Ez nem fog bekövetkezni, nagyon mások a viszonyok. De az nyilvánvaló, hogy nem a jogbiztonságon, a magántulajdon dominanciáján alapuló, versenyre építő liberális piacgazdaság felé haladunk.

Ön szerint mi az, amit elszalasztunk?

Gondoljon csak bele: a Marshall-segélyt három évig kapták az érintett országok, mégpedig a mindenkori GDP 2 százalékában maximálva. Mi 13 éve kapjuk az EU-tól a segélyt, évente átlagosan a GDP 3-3,5  százalékának megfelelő összeget. Roppant nagy pénzről és esélyről van szó. S mi ezt tékozoljuk! És nem csak az uniós támogatások kínálta esélyt szalasztjuk el, ugyanígy a konjunktúra vagy éppen a cserearány javulás által biztosított lehetőségeket sem vagyunk képesek megfelelően kihasználni.

Mire kellett volna az így adódó lehetőségeket, a rendelkezésre álló forrásokat felhasználni?

Felzárkózás és strukturális reformok kellenének. A régiónkból a lengyelek, a szlovákok, a balti országok, a románok egy főre jutó GDP-je az 1990-95-öshöz képest átlagosan 40 százalékkal került közelebb az EU-15-höz, nálunk mindössze 15 százalékkal.

Ennek nem csak az elmúlt hét év az oka, vastagon benne van a megelőző nyolc is. Magyarország tehát minden volt, csak éppen nem sikeres.

Ami pedig a szükséges reformokat illeti – van akkora mozgástér még a költségvetésen belül is, hogy sok-sok évtized után először úgy lehessen reformokat végrehajtani, hogy azoknak ne a „megszorítás” legyen a beceneve, hogy a társadalom többsége számára javuló életkörülmények között menjen végbe.

Hol látja a legnagyobb szükségét reformoknak?

Egészségügy, oktatás, szociálpolitika, más szóval a szegénység enyhítése, illetve a – hazai és külföldi – magánberuházások környezetének javításában. Az első három terület egyébként nem csak a társadalmi problémák sűrűsödési pontjai, hanem egyben a növekedés komoly akadályai is – persze amellett, hogy a kialakított politikai-gazdasági intézményrendszer egésze, a fékek és egyensúlyok kiiktatása, a centralizáció, a korrupció önmagában is bénítóan hat a gazdaságra.

Hol látja a konkrét forrásokat e három kulcsterületen szükséges reformokra?

A teljes GDP évi 2,5 ezer milliárd forinttal bővül. Ennek a fele a költségvetésben csapódik ki, valamivel kevesebb mint a fele ezen belül az automatizmusok révén pántlikázott pénz. De a maradék összeg sem kevés, a GDP mintegy 2 százaléka. További forrást – a GDP mintegy 1 százalékának megfelelőt – kínálhat az állami kamatkiadások – főként külső hatásra bekövetkezett  – mérséklődése. És akkor még nem beszéltünk a költségvetésen belül lévő mozgástérről.

Az adórendszerre gondol?

Arra is. Ami az adórendszeren belüli mozgásteret illeti: sietve leszögezem, hogy nem az áfa kulcsokat mérsékelném, főleg nem szelektíven, ami mindig a tehetőseknek kedvez. A ma tapasztalható dinamikus reálbér növekedés mellett minden feszültség nélkül és a nettó reálkereset növekedése mellett vissza lehetne és kellene térni egy józan többkulcsos adórendszerre.

Három kulcsa lehetne: a mainál valamelyest magasabb legalacsonyabb 15 helyett 17, a középső 20 és a legfelső 23 százalékos lehetne, ez utóbbi havi 900 ezer forintos jövedelem után lépne be, s az adózóknak csak kevesebb mint 2 százalékát érintené.

Ezzel párhuzamosan  a minimálbér szintjéig adóvisszatérítést kellene biztosítani, ezzel a bérből és fizetésből élők legalább 80%-ának nőne a nettó keresete. Az általános kulcs két százalékos emelése megteremtené a fedezetét annak, hogy az egészségügyben és az oktatásban 4 év alatt, az átlag felett 50 százalékkal, összesen 80 százalékkal emelkedjenek a bérek. Az adóknál maradva: 2010 óta több mint harminc új adót vezettek be vagy emeltek meg. Ezek közül is lenne mit megszüntetni, mérsékelni. Van olyan, amelyeket meg lehetne tartani, vagy mert már beégtek a rendszerbe – ilyen például a tranzakciós adó –, vagy mert költségvetés egyensúlya miatt még mindig szükség van rájuk, vagy mert szerintem is rendben vannak – ez utóbbiba sorolnám a magas áfa kulcsot és az EKÁER-t.

Lát-e máshol hasonló tartalékot?

Több helyen is. A Magyar Nemzeti Banknál lévő 270 milliárd forintot vissza kellene juttatni a költségvetésbe, s az egészségügyi és oktatási infrastruktúra egyszeri fejlesztésére kellene használni.

De akad a költségvetésen belül is több átcsoportosítható tétel. Ilyenek például az élsportra költött tao-támogatások,

amelyek nem szolgálják az ország egészségének a célját, ráadásul a fele korrupcióra megy el. A művészeti területekre jutó ilyen pénzeket módosítással meghagynám – azokat eleve kevésbé itatja át a korrupció, és a cél is nemes. De a közmédiára, a kormánypropagandára fordított évi több mint százmilliárd forint jelentős részét át kellene csoportosítani. Hasonlóan a  presztízsberuházásokra költött milliárdokat is, amelyek nem csak ablakon kidobott pénzt jelentenek, de a jövőben a folyó kiadásokban is tetemes összegeket emésztenek fel, például a stadionok fenntartására is horribilis összegeket kell majd költeni. Fel kellene függeszteni Paks II-t. Nyilvános, szakmai vitán keresztül újra kellene gondolni, s ha a megépítés melletti döntés születik, akkor átlátható, nyílt tendert kell lefolytatni.
S emellett a túlcentralizáció miatt elterebélyesedett állami adminisztráción is lehetne spórolni – nem szoktam ilyet mondani, de a felső vezetők száma is példátlanul nagy. Mindez, összerakva évente százmilliárdokra rúg.

Ebből és az előzőekben felsorolt forrásokból komoly reformokat kellene finanszírozni.

De valódi lehetőség nyílna az adók érdemi csökkentésére/reformjára, a piacot súlyosan torzító és a kormány számára nem szimpatikus cégeket hátrányba sodró büntető adók megszüntetésére. Emellett fokozatosan lehetővé válna az állami újraelosztás szintjének a mérséklése a kívánatos 40 százalék körüli szintre.

Ezzel persze az állam szerepe csökkenne, ami láthatóan nem célja a jelenlegi kormánynak.

Az államnak, amennyire csak lehet egyébként is ki kellene lépnie a (verseny)gazdasági szférából. Például a sztrádaépítést, -fenntartást ki kellene szervezni egy akár állami tulajdonú társaságba, az összes eddigi kötelezettséggel, hitellel, meghagyva számára a díjak beszedését. Ha nyereséget termel, akkor nem tartozik az államháztartáshoz. Így nemcsak a fennálló államadósság és az újraelosztás mérsékelhető, de az új utak építése sem terheli a költségvetést.

De az Eximbankot a magyar állam éppen hogy nem vette be az államháztartásba, s emiatt került komoly vitába az Eurostattal.

Az Eximbankot 2010-ben szanálni kellett. Ha pedig nem tudjuk megggyőzni az Eurostatot, akkor ez még tovább növeli az államadósságot. A MÁV-ot és a BKK-t is azért kell az állami szférába sorolni, mert állami támogatás nélkül veszteségesek. De az útépítés és -kezelés piaci alapon is képes nyereséggel működni, s akár vegyes tulajdonú társaság is létrejöhetne, s a tőzsdére is mehetne.

A harmadik kulcsfontosságú reformterületnek a szociálpolitikát nevezte. Ott mi lenne Ön szerint a legsürgetőbb teendő?

Mindenképpen forrásokat kellene biztosítani – az eddigieknél sokkal többet – a szegénység, mélyszegénység felszámolására. Szerintem populizmus 4-5 millió szegényről beszélni Magyarországon, elég szomorú a helyzet akkor is, ha nem eszkaláljuk. Többféle definíció, fogalom keveredik itt össze. Ami biztos, hogy 1-1,5 millióra tehető az úgynevezett jövedelemszegény emberek száma.

Ők azok, akik leírhatatlan körülmények között tengődnek, kiközösítésben, kiszolgáltatottságban élnek, szinte teljesen ki vannak zárva az alapvető szolgáltatásokból, mint az egészségügy, az oktatás. Ez tűrhetetlen!

Ennek felszámolására pénzt kell áldozni, de ez nem elég. Pénz és komoly társadalmi összefogás kellene, s ha ez megvalósulna, akkor 5-15 év alatt látható elmozdulás lehetne a mai tűrhetetlen állapotból.

Ezek belföldi feladatok, mi lenne Ön szerint a legfontosabb külföldi vonatkozású teendő?

A nemzetközi kapcsolatainkban világossá kellene tenni az elkötelezettségünket az Európai Unió mellett. Politikai és gazdasági értelemben egyaránt. A 15 éven keresztül fenntartott álláspontom mára megváltozott az eurócsatlakozásról. Ma úgy látom, hogy a monetáris unió belső feszültségeiből származó, nem csekély kockázatok még mindig  lényegesen kisebbek, mint azok, amelyekkel akkor kellene szembesülnünk, ha kiszorulnánk az első körből, először csak a másodikba majd a harmadikba azaz a perifériára kerülnénk, azaz de facto az Unión kívülre. Ezért úgy vélem, hogy józanul, nem kapkodva, de el kellene köteleznünk magunkat a majdani eurócsatlakozás, elsőként  az ERM II-be való belépés mellett.

Szépen végigvezette, hogyan látja a kiutat a mai gazdasági helyzetből. De milyen esélyt ad ennek vagy hasonlónak a megvalósulására?

A remény hal meg utoljára. Nem tudom, erre nem tudok választ adni. Meg lennék lepve, ha a jelenlegi kormány jelentős változtatásokat hajtana végre, de rövid távon nincs is erre rákényszerülve.

A jelenlegi kedvező háttérrel és környezetben ugyanis fenntartható módon tud 3-5 évig 2-4 százalékos éves növekedést produkálni.

Attól tartok, hogy kiegyensúlyozottan olvasom a folyamatokból levonható következtetéseket. Nem hittem és most sem hiszek azoknak a véleményeknek, hogy a rendszer össze fog omlani. Még nem láttam összeomlani olyan gazdaságpolitikát, amelynek jelentős külső egyensúlyi többlete volt. De azt sem gondoltam soha, amit a másik oldal hangoztatott: nevezetesen, hogy Magyarország jobban teljesít. A tények ezt nem, de az ellenkezőjét támasztják alá.

The post A remény hal meg utoljára – interjú Surányi Györggyel appeared first on FüHü.

Csang Jang a hadsereget irányító katonai bizottság politikai osztályának vezetője volt.

A háromcsillagos tábornok már nem kapott meghívót a kínai kommunista párt októberi kongresszusára. Csang Jang egyszerre bukott meg az ugyancsak 66 éves Fang Feng-huj vezérkari főnökkel. Mindkettőjüknek szép jövőt jósoltak, de a korrupcióellenes kampány végzett velük. Csang Jang nem várta meg az ítéletet:

pekingi lakásában felakasztotta magát.

Hszi Csin-ping elnök a pártkongresszuson bejelentette, hogy folytatódik a korrupcióellenes kampány, mert enélkül a kormányzó kommunista párt elveszítené a nép bizalmát. Öt év alatt a kampány nem kímélte a legfelső vezetést sem.

Hihetetlenül nagy pénzeket találtak a nyomozók: Kína egykori belbiztonsági főnökének elkobzott családi vagyonát összesen 90 milliárd jüanra, azaz átszámítva 3500 milliárd forintra becsülték.

Elemzők szerint

a korrupcióellenes kampány egyik fő célja az, hogy Hszi Csin-ping megszabaduljon vetélytársaitól a vezetésben.

Hírszerzői források szerint a pekingi vezetés tagjai mind milliárdosok amerikai dollárban is, de ezt csak akkor veszik észre a korrupcióellenes nyomozók, ha erre utasítást kapnak az elnöktől. Akinek Csang és Fang eltávolítása a katonai vezetésből azt is lehetővé tette, hogy hozzá lojálisabb embereket ültessen a helyükre.

The post Öngyilkos lett a korrupcióval vádolt kínai tábornok appeared first on FüHü.

Az FBI és a brazil rendőrség is vizsgálja, hogy miért kapott 22 millió dollárt Katarból a brazil labdarúgószövetség elnöke röviddel azután, hogy megszavazta a foci vb-t az emirátusban.

A FIFA több egykori keveredett korrupció gyanújába, amiért megszavazták, hogy a futballhoz nem sok szállal kötődő Katarban legyen a világbajnokság 2022-ben. A Mediapart francia oknyomozó portál most arról ír, hogy a brazil és az amerikai rendőrség felfedezett egy számlát, melyet Ricardo Teixeira, Brazília labdarúgószövetségének egykori elnöke nyitott a Pasche Monaco nevű svájci bankban.

2011 januárjában erre egy 22 millió dolláros átutalás érkezett Katarból, a feladó pedig a katari üzletember Ghanim bin Saad al Saad volt. A gyanú szerint Katar emírje, Tamim ibn Hamad ibn Halífa Al Táni így pénzelte le a FIFA vezérkarát, amely 2010 végén általános meglepetésre az emirátusnak adta a 2022-es futball-világbajnokság rendezési jogát.

A pénz nem csak Ricardo Teixeirához vándorolt a számláról, hanem a FIFA 22 tagú végrehajtó bizottságának néhány más tagja is csinos összeget kapott: például Jack Warner, aki akkor az észak- és közép-amerikai labdarúgó szövetség főnöke volt. Ő volt az, aki először lebukott és tett feltáró vallomást az FBI-nak. De ott volt a kedvezményezettek között Mohamed bin Hammam, az ázsiai futballszövetség volt elnöke, és Nicolas Leoz, aki a dél-amerikai futballszövetséget vezette. Ricardo Teixeira ellen jelenleg nemzetközi elfogató parancs van érvényben.

Hiába a sok leleplezés, a FIFA kitart amellett, hogy jövőre a futball vb-t Oroszországban, 2022-ben pedig Katarban rendezzék meg.

The post Újabb fejlemény a FIFA korrupciós botrányában appeared first on FüHü.

Hét évvel ezelőtt Sepp Blatter, a FIFA akkor még örökösnek látszó vezére elcsukló hangon jelentette be, hogy új országok kapják a világbajnokság rendezési jogát: 2018-ban Oroszország és 2022-ben Katar.

Azóta a FIFA teljes vezérkara – élén Blatterrel – belebukott az ügybe. A svájci rendőrség 180 korrupciós ügyet vizsgál. A FIFA székhelye Lausanne-ban van, ezért ők az első számú érintettek, de vizsgálódik New Yorkban a nemzetközi korrupcióellenes ügyészség, a francia, a brazil rendőrség stb. A korrupciós vádak zöme Katart érinti.

Legutóbb a brazil labdarúgó szövetség ex-elnökét vádolták meg azzal, hogy 22 millió dollár érkezett a számlájára

rögtön azután, hogy megszavazta: Oroszországban és Katarban legyen a világbajnokság! A gyanú szerint a brazil ex-foci főnök tovább osztott a 22 millióból másoknak is. A döntést a FIFA 22 tagú vezérkara hozta meg- közülük 13-at felfüggesztettek!

A FIFA saját etikai bizottsága egy García nevű amerikai ügyész vezetésével készített egy jelentést, mely tisztára mosta Oroszországot. Ez vicc – mondta New Yorkban a korrupcióellenes ügyészség, melynek kérésére a FIFA vezérkar hét tagját ülésezés közben csípte el a svájci rendőrség. Erre újabb FIFA jelentés készült: Cornel Borbely svájci ügyvéd vezetésével. Ebben megfogalmazódtak bizonyos kétségek. Ez kevés volt a korrupcióellenes ügyészségnek New Yorkban, de túl sok a FIFA-nak. Cornel Borbelyt nem választották újra az etikai bizottság élére .

Ebben a kissé morózus légkörben rendezik meg a világbajnokság sorsolását a Kremlben, melynek ura apait-anyait beleadott a szervezésbe. Az aranylabdás brit Gary Lineker a műsorvezető, a kupát Miroslav Klose, a lengyel-német világbajnok (2014) mutatja be a közönségnek. “Sajnos mi vagyunk az esélyesek!”- nyilatkozta Joachim Löw, aki világbajnoki győzelemhez vezette csapatát. A brazilok fölényes legyőzése a saját otthonukban különösen emlékezetes fegyvertény marad. Mégis sokan úgy látják, hogy Németország mellett ők az esélyesek. Legalábbis Neymarnak, a 25 éves brazil csodacsatárnak ez a véleménye.

A sorsolást hét olyan “nagykövet” végzi, akinek annak idején döntő szerep jutott a világbajnokság megnyerésében. Közülük csak egyetlen legendás név: Diego Maradona (Argentina). A sorsolást végző nyolcadik futballista nem nyert világbajnokságot, de ő képviseli a rendező országot: a 91 éves Nyikita Szimonjan a szovjet futball válogatottat erősítette még 1958-ban…

Brazíliában a költségvetés beleroppant a futball világbajnokság és az olimpia rendezésébe. Az egész politikai vezetés belebukott: még elnököket is vádolnak korrupcióval Brazíliában. Ez aligha fordul elő Putyin Oroszországában. Minden oroszok ura jövőre újra kívánja választtatni magát. Ezért a nagy felhajtás a Kremlben, ahol pénteken kiderül : a 32 csapat kivel kerül egy csoportba a futball világbajnokságon jövő nyáron június 14 után Oroszországban.

The post Futball VB-sorsolás Moszkvában, korrupciós vizsgálódás Svájcban appeared first on FüHü.

Ismét tízezrek vonultak szombat este az utcára Tel-Aviv belvárosában a kormányzati korrupció felszámolását és Benjámin Netanjahu miniszterelnök távozását követelve.

A pártoktól független demonstráció szervezői a miniszterelnök távozásáig minden szombat estére hasonló, kizárólag a közösségi médiában szerveződő tüntetést ígérnek.

A tiltakozók a Rothschild sugárút tenger felőli végétől – ahol az Izrael kikiáltásának emléket állító múzeum áll – vonultak a sugárút másik végéhez, a Habima nemzeti színházhoz. A színház előtti téren felállítottak egy színpadot, de a szónoklatok elmaradtak, mert a rendőrség kikapcsolta a hangosító berendezéseket tápláló generátort, mondván, nem biztonságos.

A tömeg egy része ezután Netanjahut bíráló jelszavakat skandálva,

a forgalmat megbénítva végigvonult a város több utcáján, majd eljutott a Rabin térig, ahol 1995-ben egy béketüntetésen egy szélsőséges jobboldali fiatal lelőtte az akkori kormányfőt, Jichák Rabint.

A tiltakozó akció a Tel-Aviv melletti Petah-Tikvában, Avicháj Mandelblit államügyész lakásánál több mint egy éve kezdődött tüntetéssorozat folytatása volt. Szombatról szombatra egyre többen tüntetnek a kormányzati korrupció ellen, a korrupt politikusok elleni nyomozást és vádemelést követelve.

A legnagyobb, a tel-avivi tüntetéssel egy időben több százan vonultak az utcára más városokban, Naharíjában, Afulában, Haderában, Netanjában, Risón-Lecijónban, Modiinben, Beér-Sevában, Haifában és Jeruzsálemben is.

Múlt szombaton a „szégyen menetének” nevezték a szervezők a szintén több tízezres tüntetést, melynek egyik célja a rendőrségi hatásköröket megnyirbáló törvényjavaslat elfogadásának megakadályozása volt.

The post Tömegek tüntettek a kormányzati korrupció ellen appeared first on FüHü.

Az ügyészségen nagyjából mindent rendben látnak a korrupció elleni küzdelemben, s elégedettek az eredményekkel. Mintha másik világban élne a lakosság, amely szerint óriásit nőtt a korrupció három év alatt. És ebben elválik egymástól a két illiberális uniós ország útja.

A Legfőbb Ügyészség az elmúlt években jelentős eredményeket ért el a korrupciós bűncselekmények elleni küzdelemben, mindig elrendelte a nyomozást, amikor az EU csalás elleni hivatala (OLAF) ezt jelezte – mondta a legfőbb ügyész helyettese a korrupció elleni világnap alkalmából.

Belovics Ervin elmondta, hogy eddig 38 alkalommal indult nyomozás az OLAF kezdeményezésére, és kilencben emeltek vádat. Elmarasztaló ítélet eddig két ízben történt. Azt is megtudhatta a nagyérdemű, hogy az elmúlt tíz évben a korrupciós ügyek 60 százalékában volt vádemelés. Elégedettségének adott hangot a rendezvényen Pintér Sándor belügyminiszter és az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde is.

Egészen más kép bontakozik ki abból a felmérésből, amelyet most készített az Európai Bizottság. Az Eurobarometer egyértelműen a korrupciót jelentős problémának írja le Magyarországon.

A lakosság zöme, 86 százaléka széleskörűnek látja a korrupciót,

szemben az uniós 68 százalékos átlaggal. Egyenesen bronzérmes az ország annak megítélésében, hogy növekedett-e ez a jelenség: hazánkfiainak 58%-a szerint romlott a helyzet, csupán 4% gondolja, hogy javult. (Ciprusban és Spanyolországban látják sötétebben ezt.)

Verjük a mezőnyt annak elfogadásában, hogy a közszférában az eljárások során ajándékot, pénzt kell adni. Minden második lakos szerint ez olykor elfogadható, az EU átlagában ez 18 százalék.

A helyzet drámai voltára mutat rá az, hogy a

magyaroknak alig 35 százaléka utasítja el a korrupciót,

amivel a lettek (34 százalék) után a második legrosszabb eredményt érjük el. Az EU-ban az elutasítottság aránya éppen duplája a magyarénak.

A felmérés rávilágít arra is, hogy Magyarország ugyan nem egyedül lóg ki mindinkább az uniós közösségből, és ebben szoros szövetségese Lengyelország, éppen a korrupció az, amiben a „két jó barát” nem tart össze. A lengyelek 29 százaléka szerint csökkent a korrupció, és csak 15 százalékuk tapasztalt romlást.

The post Korrupció: más világ a hivatalosságé és más a lakosságé appeared first on FüHü.

Ami a Fidesz itteni fő fiókpártját illeti, lemaradt a korrupció-ellenességgel (mégoly formális) való kampányolás és tematizáció vonatjáról, bele ragadt a korruptként percipiált pártok mocsarába, és nehéz/lehetetlen lesz onnan kimásznia. Nem ez történt a magyarországi kormánypártokkal, akik a kétharmados többség birtokában, törvénykezéssel és utólagos lepapírozással stb., továbbra is képesek elrejteni korrupt ténykedésüket, a maffiaszerű működést.

Az (i)gazságszolgáltatás működésének újra szabályozásáról szóló áldatlan és elnyúló, sőt minden más aktuális politikai témát maga alá rendelő vita – hogyan is lehetne másképp? – túlmutat egyszerű jogtechnikai, vagy az intézményi reform keretein. Az egész politikai mezőnyt tematizálja, és mozgósítja nemcsak a civil társadalom jórészét, hanem a Romániára figyelő külföld az EB és az USA figyelmét is fölkelti, állásfoglalásra készteti. Ami tizenegy hónapja e téren folyik messze túlmutat a jogszolgáltatás harmonizációján (valóban van AB határozat a törvények módosításáról), a zavaros törvénycikkelyek pontosításán, az intézmények modernizációján, a nemkívánatos személyek és intézmények eltávolítási kísérletein és az ügyészségek-bíróságok – különösképpen a DNA – alárendelési, átpolitizálási kísérletein is. A keret és a politikai kultúra, mely a vitát jellemzi, minden tisztességes és jogi érvelést eltérít és a populista-demagóg politikai diskurzusok fele visz, nincs fekete és nincs fehér, holott minden megszólaló ennek létét bizonygatja, sőt egyre erőszakosabban akarja, a másik félre erőltetni. Az érvek és ellenérvek tipikusan a félig telt, illetve félig üres pohár harci zászlóként való lobogtatásával igyekeznek egymásnak feszülni: a kormánypártok (és a Fidesz itteni fiókpártjai az ők oldalán) úgy tesznek, mintha parlamenti többségük és egész kormányzatuk kerülne veszélybe, ha elbukják félig-meddig jogos és félig-meddig ásatag, saját korruptjaikat mentő álláspontjukat, ha nem lesznek képesek erőből átvinni szándékaikat. (Első körben a vox populi akadályozta meg a kormányt abban, hogy még január végén, egy a mai vitákban szereplőnél radikálisabb, a jogállamiságot valóban fenyegető törvénymódosítási javaslatot – 13. Kormányrendelet – „az éj leple alatt átvigyék”, és ez a formula, ez a billog rajtuk maradt és még fog is maradni, a közbeszédben: „Éjjel, mint a tolvajok”! Azóta minden egyes jogszolgáltatásra vonatkozó javaslatukat ebben a regiszterben, a korruptak fölmentési kísérletének keretében interpretálják, mindegy, hogy ez igazolható, vagy sem, így azonosítják be, oda skatulyázzák a „civilek”, és az őket mindeddig sikeresen mozgató, lendületüket kihasználó, államelnök. De az ellenállás momentumát és közvetített képeit, jelszavait és dinamikáját tekinti mérvadónak a politikai nyugat is). Az ellenzék, és az államelnök, no meg a civil társadalom aktív és mobilizálható része – többé kevésbé jogosan – a liberális demokrácia, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és ennyiben a jogállamot félti a kormánypárti módosításoktól. (Jellemző módon pedig, ők sem jogi érvekkel, hanem a vezető párt elnökének rovott múltjával, a korrupciós-harc eddigi eredményeinek veszélyeztetésével, meg az eredendően elszúrt Iordache-féle kormányhatározat kísérletre való sűrű utalással érvelnek. És az ők hangja hitelesebb a politikai nyugaton, az elnök álláspontja erősebb a nemzetközi megítélésben, ezért az onnan érkező támogatást maga mögött tudók „tartani tudják a frontot”, kisebbségből is képesek voltak mindezidáig megakadályozni a kormánypárti módosítások törvénybe foglalását). Nem vagyok jogász és nem is szólnék a dolog tisztán jogi szabályozásának ügyéről, laikusként sok megfontolandót látok a most napirenden levő módosítók közül, még akkor is, ha politikai szimatom azt sugallja, az egész cirkusz kimenetele, amennyiben így folytatódik, semmi jót nem hozhat az országnak. (A bírák és ügyészek státusának szétválasztási kísérlete, többek között, nagyon is aktuális és a titkosszolgálatokkal való rejtett összefonódások fölszámolására tett kísérlet is helyénvaló, bár valószínű tisztán jogszabályi téren nem megvalósítható, másképpen kellene azt szabályozni stb.).

Miért? A rossz leütés miatt, hogy a nyilvános, sőt parlamenti vitát megkerülve akarnak elfogadtatni sarkalatos jogi szabályozásokat, mégpedig nagyon sürgősen a kormánypártiak. A sürgősség és a rendkívüli eljárások (lásd. a Iordache-féle szuper parlamenti bizottság) tovább növelik a gyanút, hogy rejtegetni valójuk van, hogy egyfelől elterelő hadműveletet folytatnak, másfelől meg kiskapukat igyekeznek elhelyezni, melyen korrupt politikusaik kicsusszanhatnak az ügyészség-bíróság vádjai alól. A dolog pedig végletesen megosztja a társadalmat, olyan indulatokat kelt, melyek bármikor atrocitásokba csaphatnak át, de minden esetre fölösleges és kontrollálhatatlan feszültséget kelt (az ex-király halála elhalasztotta a kormánypárti utcai megmozdulásokat és esetleges atrocitásokat, de a dolog továbbra is napirenden van és forró pillanatokat okozhat). Rontja az ország megítélését és fölzárkózási esélyeit, sőt a már szégyenpadon ülő Magyarország és Lengyelország sorsára, marginalizálódásra ítéli Romániát (és nem kétséges az EU – eddigi töketlenségeinek ellensúlyozására is – egyre erőteljesebben fog föllépni a liberális demokráciát vélhetően veszélyeztető nemzeti kísérletek ellen), ez pedig pénzügyi szankciókat és gazdasági problémákat fog okozni.

Kilátástalan politikai helyzetet eredményezhet az áldatlan és parttalan vita, mert mindkét fél sarkalatos politikai kérdéseket és egész harci arzenálját sűríti bele a vitába, és korántsem csupán jogi kérdések és érvelések – egyébként az ilyenekre a közönség nem is igazán figyel –, eldöntésre váró módosításokról szól, hanem a lenni vagy nem lenni szélsőséges politikai kérdését feszegetik. (A kormánypártok megveszekedettsége, éppen az elnökök /PSD, parlament és ALDE szenátus/ korrupciós ügyei miatt, úgy értelmeződnek, mint önmaguk és korrupcióval vádolt/elítélt társaik, fölmentésére tett kétségbeesett kísérlet, függetlenül a módosítók tartalmától. Ugyanakkor figyelemre méltó az a mélyen reakciós és megtévelyedett, szűk látókörű föllépés, melynek legkirívóbb példája – amennyire sajnálatos, éppen olyan jellemző módon – egy rommagyar képviselő attitűdje, amivel a kilencvenes években zajlott bányászjárásokhoz hasonlította a most tiltakozó civilek föllépését. Úgy tűnik Márton Árpádnak egy emberöltő sem volt elég – 27 éve képviselő – hogy keveset is tanuljon a politika természetéről, és a jogi csűrés-csavarás csapdájáról, modortalanságáról már ne is szóljak, és csapdát állított magának, melybe aztán bele is sétált. De, sebaj, a rommagyar következmények nélküli politikai mezőnyben, még sokáig helye lesz, ha nem másért, hát „tapasztalata” okán, che bella voce!). Amikor a politikai harc eljut a végső kérdések fölvetéséig, akkor SZIMBOLIKUS JELLEGE dominálja a pragmatikus dimenziót. Akik jóhiszeműen jogi kérdéseket látnak az ügyészi-bírói munka újraszabályozásában (holott a törvénykezés maga a legfőbb politikai eszköz, és csak másodsorban jogi szövegezés, vagy aktus), azok ezt tévesztik szem elől, azt, hogy a jelen pillanatban minden módosítás, tartalmától függetlenül, a KORRUPCIÓ-ELLENES HARC gyengítésére tett kísérletként értelmeződik, a szimbolikus mezőnyben. Márpedig a politika jelenlegi színpadán a korrupció-ellenes harc szimbolikus jelentősége intenzívebb a pragmatikus jogi meggondolásoknál, ha úgy tetszik erősebb politikai akaratképző funkcióval bír, mint holmi jogi pontosítások, ráadásul olyanok részéről, akik többé-kevésbé joggal tekinthetők a „korruptabb” félnek. (A korrupció-ellenes harc végét látni a mostani módosításokban, erős túlzás, hiszen tudható, a harc sikere nem csak a jogi szabályozáson múlik, elsősorban erős és elkötelezett, integráns politikusok, ügyészekre, bírákra, és úgyszintén elkötelezett civil társadalmi mozgalmakra, nem utolsó sorban pedig független és hiteles médiára, van szükség a sikerhez. Viszont szimbolikus harcot lehet folytatni és azt megnyerni ennek hangoztatásával, a jogállam végével való riogatással, korrupt politikusokra való mutogatással). Ezért az elnök és civil társadalom, valamint a mégoly halovány ellenzék, külföldi támogatással megspékelve, sikeresen akadályozza a hatalmat, a többséget, politikai szándékának átvitelében.

A politikai háború jelenlegi állása szerint mindenki jobban járna, ha JEGELNÉK A MÓDOSÍTÁSOKAT, mert a kormánypártok, ha időt nyernek hitelüket építhetik vissza, jó kormányzás, ígéreteik betartása esetén. (Persze, a gazdasági folyamatok és a kapkodó közpolitikák, azt jelzik: képtelenség tartani az ígéreteket). Ha marad a háború és erőltetik a módosításokat a kormánypártok és csatolt részeik, a téma központi elnökválasztási kampánytémává lesz, és Johannis biztos befutó. Az ellenzék, elnök és civil társadalom pedig, nyugodtabban kezelhetnék a dolgot fél év múlva, és a további bel- és külföldi konzultációk, növelnék a teljes mezőny hitelét, és javítanák megítélését.

Ami a Fidesz itteni fő fiókpártját illeti, lemaradt a korrupció-ellenességgel (mégoly formális) való kampányolás és tematizáció vonatáról, beleragadt a korruptként percipiált pártok mocsarába, és nehéz/lehetetlen lesz onnan kimásznia (Nem ez történt a magyarországi kormánypártokkal, akik a kétharmados többség birtokában, törvénykezéssel és utólagos lepapírozással stb., továbbra is képesek elrejteni korrupt ténykedésüket, a maffiaszerű működést. Többek között azért is, mert a kis korrupciót, főleg, mely nem hozzájuk kapcsolható, továbbra is üldözik a grand corruption pedig sokak számára láthatatlan, a nemzeti populista-demagóg szövegek sikeresen álcázzák azt).

Magyari Nándor László

The post Az (i)gazság sötét műhelyei appeared first on FüHü.

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma még 2016 áprilisában hozta nyilvánosságra a Panama-papírokat, melyekből világossá vált, hogy a pénzügyi és politikai elit számos tagja különböző offshore-cégeken és országokon keresztül próbálja elrejteni vagyona egy jelentős részét – írja blogjában Jávor Benedek, a Párbeszéd Európai Parlamenti képviselője.

Azóta több hasonló ügy került nyilvánosságra: a Paradicsom-papírok, az azeri pénzmosoda, amelyek ugyanarra a logikára épülnek: bonyolult céghálón, offshore-cégeken és nem valódi tulajdonosokon keresztül elrejteni a kétes eredetű vagyont, bevételt, hogy ne kelljen elszámolni, és ne kelljen adót fizetni.

Jávor felidézi, hogy csak a Panama papírok ügyében 12 államfő érintett, akikből 6 még ma is hivatalban van, továbbá 128 politikus és közszolga szerepel a papírokban a gazdasági szereplőkön túl. Miközben elvileg szigorú pénzmosás elleni szabályok léteznek az unión belül, valamint a bankoknak, és a bankfelügyeleti szerveknek egyaránt szigorú ellenőrző rendszerei vannak.

Hogyan történhet meg mindez mégis? – kérdezik a blog szerzője.

Úgy, hogy az Európai Parlament pénzmosással és adóelkerüléssel foglalkozó eseti vizsgálóbizottsága a ma megszavazott végső jelentésében megállapította:

az uniós jogszabályok sem fednek le minden kiskaput.

Sőt a tagállami jogba való átültetés, a jogszabályok végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése sem történik megfelelően.

Alapvetően azért, mert a korrupció és a pénzügyi érdekek hálója átszövi a gazdaság és a politika világát, kihasználva jogszabályi háttér inkoherenciáját. Ugyanakkor sok minden hiányzik ahhoz, hogy a rendszer egységesebb és hatékonyabb legyen. A vizsgálóbizottság javaslatára az Európai Parlament többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg:

1. A jövőben muszáj legyen részletesen indokolni az adóhatóságoknak, milyen legitim érvek mentén akar bárki offshore céget alapítani.
2. 2. Az EU-nak meg kellene tiltania az adóparadicsomokban bejegyzett cégekkel való kereskedelmi kapcsolatokat, amennyiben a végső kedvezményezett nem azonosítható.
3. 3. A Bizottságnak jogszabálytervezetet kellene benyújtania annak biztosítása érdekében, hogy azokra az offshore struktúrákra, amelyek tényleges tulajdonosa(i) a tagállamokban van(nak), ugyanazok az ellenőrzési és beszámolási-közzétételi követelmények vonatkozzanak, mint amelyek a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti európai joghatóságban alkalmazandók.
4. 4. A Bizottságnak garantálnia kellene, hogy uniós költségvetési forrásokat nem fizet ki olyan cégek számára, vagy közvetítő cégeknek amelyekkel kapcsolatban felmerül az adóelkerülés gyanúja.
5. 5. A Bizottságnak meg kellene változtatnia a közbeszerzési irányelvet, és meg kellene tiltania az olyan cégek indulását is közbeszerzéseken, amelyeknek offshore tulajdonosai vannak, vagy együttműködnek ilyen cégekkel.
6. 6. A Bizottságnak sürgősen kötelezettségszegési eljárást kellene indítania azon tagállamok ellen, amelyek nem ültették át jogszabályaik közé a 4. pénzmosás elleni irányelvet (határidő 2017 júliusa volt).
7. 7. A Bizottságnak nem lenne szabad kereskedelmi megállapodásokat kötnie olyan országokkal, amelyek az EU szerint adóparadicsomnak minősülnek.
8. 8. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a tagországok megfelelnek-e a bankok működésével kapcsolatos irányelveknek, különös tekintettel a bankok engedélyeinek kiadására vonatkozóan
9. 9. A Bizottságnak javasolnia kellene 2018-ig, hogy a jövőben az adózással kapcsolatos jogszabályokat együttdöntési eljárás keretében kelljen elfogadni, az a továbbiakban ne kizárólag a Tanács döntési kompetenciájába tartozzanak.

Ahhoz pedig, hogy az Európai Parlament folyamatosan figyelemmel követhesse az eseményeket, valamint a feladatok elvégzésére állandó rálátása legyen, szükség van egy állandó vizsgálóbizottság felállítására.

Miért fontos ez Magyarországon?

A fenti botrányok majd mindegyikében vannak magyarországi szereplők: politikusok, üzletemberek egyaránt.

Különösen az „azeri pénzmosoda” eklatáns példa a politika legdurvább visszaéléseire: az azeri baltás gyilkos kiadatása Azerbajdzsánnak úgy történt meg, hogy hazájában az elkövetőt nemhogy nem kötelezték börtönbüntetésének letöltésére, de hősként szabadon engedték, és épp a napokban elő is léptették az azeri hadsereg ezredesévé. Ezzel közel egyidőben Magyarországra kétes eredetű pénzek érkeztek, melyeknek a sorsa azóta sem ismert. Vélhetően a döntésért felelős politikusok vagy haverjaik vagy azok cégeinek számláján landoltak.

Azt viszont világosan tudjuk, hogy a kiadatás törvénytelensége és bakija után senki nem ütötte meg a bokáját. Azt is tudjuk, hogy a magyarországi pénzmosásról szóló jogszabályok (az EU-s direktívától eltérően) még azt sem engedik a hatóságoknak, hogy egy pénzmosási ügyben arról tájékoztassanak, hogy egyáltalán van-e eljárás folyamatban. Valószínűleg nem véletlenül: Magyarországon jelenleg nem elképzelhető, hogy a Matolcsy György vezette jegybank, vagy a Tállai András vezette NAV vizsgálatot folytasson le az azóta Mészáros Lőrinc (vagy még inkább a kormányfő) érdekkörébe tartozó MKB Bankban vezetett kétes eredetű számlák miatt. Különösen akkor nem, ha az ehhez köthető politikailag botrányos döntésért nem más, mint a kormányfő maga felelős.

Ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem várható, hogy Magyarországon a pénzmosással kapcsolatos jogszabályokat szigorítsák, vagy az átláthatóságot növeljék. De igenis elvárható ez az Európai Uniótól. És amíg az EU tagjai vagyunk, a jogszabályokat át kell vennünk. Egy megfelelő uniós ellenőrző rendszerrel ellátva talán azt is elérhetjük, hogy még Magyarország is rákényszerül a nagyobb pénzügyi átláthatóságra.

The post A Panama-papírok és Magyarország appeared first on FüHü.

Felháborító, hogy az MNB és a NAV után az ügyészség sem hajlandó érdemben foglalkozni a “rejtélyes” azeri számlák ügyével – szögezi az MSZP közleménye. A Jobbik szerint elfogadhatatlan, hogy a hatóságok annak ellenére sem indítottak vizsgálatot, hogy egy nemzetközi újságírószervezet 13 ezer oldalnyi dokumentumban tárta fel az ügyet, amelynek 9 millió dollár értékben vezethetnek szálai Magyarországra.

Az állami szervek nem érzik kötelességüknek, hogy feltárják és tisztázzák, hogyan került Magyarországra sok millió dollár, valamint hogy mi lett ennek a pénznek a sorsa. Az állami szerveket az sem érdekli, hogy mi az összefüggés az utalások és az azeri baltás gyilkos kiadatása között – sorolja a szocialisták portálunkhoz eljuttatott közleménye, amely szerint a hallgatás a legbeszédesebb:

immár egyértelmű, hogy el akarják tussolni az ügyet, és ezzel beismerik a nyilvánvaló kapcsolatot a pénzmozgások és a kiadatás között.

A Nemzetbiztonsági bizottság azonban teljesíti kötelezettségét és folytatja az ügy érdemi feltárását – ígérik a szocialisták. Mint emlékezetes, a bizottság elnöke a szocialista Molnár Zsolt.

Az azeri korrupciógyanú ügyben született feljelentéskapcsán a Jobbik véleményét ezúttal Staudt Gábor országgyűlési képviselő fogalmazta meg budapesti sajtótájákoztatóján. Eszerint

a magyar hatóságok a diktatúrákra jellemző módon kezelik az olyan korrupciógyanús ügyeket, amelyekben a kormánypártok érintettek lehetnek,

miközben az ellenzék ellen akár a törvényeken átlépve is készek fellépni. Erre példa az azeri korrupciógyanús pénzmozgások ellen tett korábbi feljelentések sorsa.

The post Azeri számlák: tiltakoznak a pártok appeared first on FüHü.

Ma a Dávidok ünneplik a névnapjukat, s érdemes gondolni arra, hogy holnap felköszöntsük Szilveszter nevű ismerőseinket. Ma fokozatos felhősödés várható, számottevő csapadék estig nem lesz. A legmagasabb nappali hőmérséklet 0 és +6 fok között valószínű. Késő estére -2 és +3 fok lehet. Bármilyen furcsa is leírni: az idei utolsó lapszemlénk következik.

Népszava – Így lopnak ők – Mutyikalendárium

Ezzel a címmel közöl hosszú összeállítást a Népszava, hónapra lebontva, röviden vázolva a lassan magunk mögött hagyott év korrupciós ügyleteit. Mint a lap írja: egymást érték a korrupció gyanús esetek, csodás kormányközeli gazdagodások, furcsa fejlesztések 2017-ben is, az összeállításban ezek közül válogattak a teljesség igénye nélkül.

Ugyanis ott folytatták az évet a kormányközeli cégek, rokonok, barátok, ahol 2016-ban abbahagyták: 2017-et is betemették a korrupciógyanús ügyek, a hihetetlennek tetsző gazdagodások, a furcsán dráguló beruházások. A leggyakrabban emlegetett név Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesteré, akinek gazdagodása barátja, Orbán Viktor kurzusának köszönhető. Mészáros és barátai elégedetten pezsgőzhetnek, a felcsúti vállalkozó a Forbes magazin leggazdagabb magyarokat felvonultató listáján a 28. helyről a 8.-ra lépett elő, vagyonát pedig már 105,7 milliárdra becsülik.

A felcsúti „zseni” munkássága a jéghegy csúcsa:

az uniós pénzből épült fideszes vadászháztól az egyeseknek busásan fizető letelepedésikötvény-programon, az azeri feketekasszán át a befejezése után is százmilliókkal dráguló, 24 helyett végül úgy 140 milliárdba kerülő úszó-világbajnokságig megannyi gyanús ügylet rázta meg a közéletet.

Magyar Nemzet – Tóth Bertalan: A közös több, mint a külön

A lap folytatja a parlamenti pártok képviselőcsoportjainak vezetőit megszólaltató interjúsorozatát, ezúttal a harmadik részben Tóth Bertalant, az MSZP frakcióvezetőjével beszélgetett az újságíró. A szocialista politikus beszélt a többek között arról, hogy nem nagyon lehet valós sikereket elérni a nemzeti együttműködés rendszerében (NER) működő parlamentben. A pártnak abban azonban a szembesítő kampányban voltak sikerei, parlamenten belül és kívül is, például a gyermekszegénység elleni küzdelem fontosságára, a családon belüli erőszak, a nyugdíjasok helyzetének ügyére hívták fel a figyelmet. A választások után felálló Országgyűlésben nyújtanak már csak majd be törvényjavaslatokat,

„már összeállították a hozzá tartozó javaslatokkal együtt azt a harminc témát, amit azonnal módosítania kell az Országgyűlésnek ahhoz, hogy visszaállítsuk a jogállamot, és egy igazságosabb Magyarországot tudjunk építeni”.

Szerinte a demokratikus ellenzéki jelöltre kell behúzni az ikszet az egyéni választókerületekben; “nagyon bízom benne, hogy ebben tiszta lesz a kép hamarosan” – mondta, s reményét fejezte ki, hogy egy demokratikus ellenzéki listára is tud majd szavazni a baloldali választó, és Karácsony Gergely leendő kormányára. Azt szeretnék, hogy nem csak az MSZP és a Párbeszédnek, hanem minél több ellenzéki pártnak lenne közös listája. A választóknak így lesz teljesen egyértelmű, melyik az az erő, amely kormányváltást akar, és arra kell szavazni. Tóth Bertalan ugyanakkor kizárta a visszalépést egy Jobbikos jelölt javára, az ugyanerre, de LMP-s-re voantkozó kérdésre viszont nem reagált.

Magyar Idők – Magyarország megerősödött

Ezzel a címmel hoz az elmóló évre visszatekintő, azt egy szempontból leltározó összeállítást a Magyar Idők, amely ehhez Orbán Viktort is „összefoglalja”:

A NÉPVÁNDORLÁST MEG LEHET ÁLLÍTANI, A GLOBALIZÁCIÓT MEG LEHET FÉKEZNI, BRÜSSZELT MEG LEHET ZABOLÁZNI, SOROS TERVÉT MEG LEHET LÉKELNI

Az idei év újdonsága, hogy nyíltan, leplezetlenül politikaivá váltak az ellenünk indított támadások a nemzetközi színtéren. Mára világossá vált, hogy az EU globalista baloldala egyetlen témára koncentrál: az illegális migrációra, a kötelező betelepítésre, s aki ezeket nem fogadja el, az ellen kíméletlenül fellépnek. Az a technika, hogy zárótűz alatt tartanak minket a hazai ellenzék segédletével, és minél több gazdasági eredményt tudunk felmutatni, annál inkább támadják az országot.

A különbség a régebbi időkhöz képest, hogy hazánk megerősödött, így hathatósabban tudjuk visszaverni ezeket az akciókat.

Erről a mind több sikerélményt nyújtó küzdelemről ad képet összeállításunk – harangozza be az év sajátos szemponttal összeállított krónikáját a lap. Némi ízelítő: „Január 5.: Heller Ágnes filozófus leteszi a garast a Jobbik mellett az ATV.hu-n, mert számos balliberális értelmiségihez hasonlóan ő is úgy véli, velük ­dönthető meg a kormány”; illetve az egyik legutolsó: „December 23.: Az Állami Számvevőszék tudatja: több száz millió forintos törvénytelen támogatáshoz jutott a Jobbik, s határidőig nem tudta ezt dokumentumokkal cáfolni.”

The post Lapszem – 2017. december 30. appeared first on FüHü.

Amikor az Orbán Viktor rokoni-baráti köréhez tartozó cégek nyerték az építőipari pályázatokat, a végső ár lényegében semmit se csökkent az előzetesen becsülthöz képest. Erős versenyben ellenben 21 százalékkal lett alacsonyabb a tényleges ár – derül ki a Korrupciókutató Központ Budapest elemzéséből. Hét év alatt minden tizedik egyedi tendert a haveri cégek vitték el 564 milliárdért, amiből 120 milliárd a túlárazás.

A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-2016 közti 20 740 építőipari közbeszerzést vizsgálta meg abból a szempontból, hogy mekkora volt a százalékos különbség a nyertes árak és az előzetesen becsült bekerülési érték között. Vagyis mennyivel csökkent az ár a tender végére.

Az eredmény: attól függ, kik nyerték el a tendert. Ha Orbán Viktor barátainak és családtagjainak (Mészáros + Garancsi + Tiborcz +Simicska, az MGTS) cégei, akkor összességében fél százalék volt az árkülönbség, vagyis a verseny jótékony hatása egyáltalán nem érvényesült. Amikor viszont sok résztvevő állt sorompóba, akkor 21 százalék volt a társadalom nyeresége.

A CRCB emellett megnézte az „egyszerű”, nem haveri magyar cégek eredményeit, és a gyakran nyerő két multi, a Strabag és a Swietelsky szereplését. Mindkét csoportban volt valamennyi árcsökkenés.

A vizsgált hat évben az MGTS-cégek keretszerződések nélkül 330 közbeszerzési szerződést nyertek egyedül vagy konzorciumban,

összesen 564 milliárd forint értékben, ami a keretszerződések nélkül számított építőipari közbeszerzések 9,6 százaléka volt.

Az áresés rátája a nyertes ár százalékában, medián értékek, építőipari beszerzések, 2010-16, N= 20 740

Az ideális eset a minimális korrupciós kockázat és erős verseny (legalább 6 versenyző) mellett megvalósult közbeszerzéseknél látható (1182 ilyet talált a CRCB): ekkor az áresés rátájának medián értéke 21 százalék volt. Tehát ideális helyzetben, erős piaci versennyel jellemezhető közbeszerzés esetén jellemzően ilyen mértékben alacsonyabbak a nyertes árak a becsült értékhez képest. Ekkor

nincs társadalmi veszteség, mert a közbeszerzési nyertes árak erős piaci verseny és minimális korrupciós kockázat mellett alakultak ki.

Amikor kevesebb, de legalább négy versenyző volt és a maximálisnál alacsonyabb a korrupciós kockázat, az áresés 8,4 százalék (5032 közbeszerzésben).

A másik szélsőséges eset az, amikor nem volt verseny, mert csak egy pályázó adott be ajánlatot, ilyenkor a legmagasabb a korrupciós kockázat. Ebben az 533 tenderben a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek az ajánlatkérő által előzetesen becsült árral. Az árak ilyenkor semmit sem mentek lefelé.

A nyertes ajánlatkérő, a „csókos”, ugyanis előre tudta, hogy nem lesz verseny, be van biztosítva, hogy nyerni fog és elég ajánlati árként a becsült értéket megadnia. Ekkor a társadalmi veszteség maximális: a nyertes árak tetemes korrupciós járadékot tartalmaznak, mivel piaci verseny nélkül alakultak ki – vonja le a következtetést CRCB-tanulmány szerzője, Tóth István János.

A tenderek másik három csoportjához kapcsolódó értékek önmagukért beszélnek: ha a Strabag vagy a Swietelsky nyert egyedül, akkor az általuk nyert tendereknél az áresés mértéke volt legközelebb az ideális, erős piaci versennyel jellemezhető tenderekéhez, bár annak is csak bő harmada, 5,8 százalék volt.

A tanulmány nem tér ki arra, hogy ez a két multi a baráti cégek szokványos konzorciumi partnere. Vagyis amikor egyedüliként visznek el közbeszerzést, alighanem előnyben vannak a „körön kívüli” pályázókkal szemben, s ez mutatkozhat meg a viszonylag szerény árcsökkenésben.

Ezzel szemben az MGTS-cégek által egyedül nyert közbeszerzéseknél a nyertes árak gyakorlatilag megegyeztek a becsült értékkel. Ezeket a tendereket (107 darab) 0,5 százalékos áresés jellemezte. A CRCB szerint ekkor, megegyezően a magas korrupciós kockázatú, verseny nélkül lebonyolított tenderekkel,

a nyertes árak messze meghaladták a piaci árakat,

és maximális társadalmi veszteséggel jártak.

Kiegészítésképpen hozzá kell tenni ehhez, hogy az elmúlt években gyakran már az előzetes becsült ár is erősen felülértékeltnek látszott.

Ha a CRCB számítását vesszük alapul, akkor az Orbán-barát-rokon-cégek minimum egyötödnyivel több pénzért vitték el ezeket a közbeszerzéseket annál, mint ha verseny lett volna. Vagyis

csak ily módon mintegy 120 milliárdot kerestek.

Mit jelent mindez a magyar gazdaság jövőjére nézve? A haveri rendszer kialakulásának és működésének rövid távon nincs kimutatható hatása a gazdaság versenyképességére. De közép- és hosszú távon már igen. Kutatások egybehangzó tapasztalata:

a haveri rendszer végső soron csak a piacgazdaság rombolásával tud teret nyerni,

és alacsonyabb hatékonyságú is annál. A járadékvadászatra, korrupcióra épülő társadalmak

“hosszú távon versenyképtelenek, leszakadnak a piacgazdaságoktól”.

A becsült értéket a közbeszerzések kiírói adják meg, és azt mutatja, hogy mekkorára értékelték a legmagasabb piaci árat, illetve mennyi pénz áll rendelkezésükre a beruházás megvalósításához. A CRCB-ben a becsült érték és a nyertes árak különbségéből számolták ki az áresést százalékban. Ez az arány jól jellemzi egy-egy közbeszerzésnél az árverseny mértékét: minél nagyobb, annál inkább piaci verseny mellett és olcsóbban kerül sor a közbeszerzésre, annál kisebb mértékű a túlárazás, és ezzel összefüggésben a korrupciós járadék aránya is.

The post Lezsírozott közbeszerzések – elemzés a haveri cégek közbeszerzéseiről appeared first on FüHü.

Az FBI is beszállt a Microsoft magyarországi érdekeltségét érintő korrupciós ügy továbbra is folyamatban lévő nyomozásába – derül ki egyebek között abból az írásból, amelyet most tett közzé a Frontiers of Freedom jobbközép értékeket követő amerikai intézet. Szerzője a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó, magyar származású alelnöke, dr. Radványi K. Miklós, aki az Orbán Viktorhoz intézett december eleji nyílt levele után most a magyarországi korrupcióval foglalkozik, azt négy konkrét példán keresztül mutatva be. „Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését” – állítja.

„A soron következő választások eredményétől függetlenül Magyarországnak előbb vagy utóbb szembesülnie kell a korrupció halálos politikai mételyével. Ellenkező esetben az ország és lakosai soha nem tapasztalhatják meg az igazi szabadságot, igazságosságot, jólétet és társadalmi harmóniát” – figyelmeztet legújabb elemzésében dr. Radványi K. Miklós. Ahogy azt a Független Hírügynökségnek december elején adott interjújában ( már jelezte, ezúttal a magyarországi korrupcióval foglalkozik a  Frontiers of Freedom honlapján megjelent írásában.

A „Magyarország beteg alkotmányos berendezkedése: a politikai gengszterek kora” címet viselő, 19 oldalas elemzés négy korrupciós ügyön – Paks II, a letelepedési kötvények, a Microsoft-botrány és az Orbán-vő Tiborcz István által fémjelzett LED-közvilágítás – keresztül mutatja be Orbán Viktor és körei ilyetén tevékenységét, leszögezve: „Egyértelmű, hogy Magyarország megérett a rendszerszintű korrupció kitakarítására.

“Független bíróságnak kell majd kimondania, vajon Orbán Viktor és kegyencei, valamint az összes stróman bűnösek-e különféle bűncselekmények elkövetésében”

– szögezi le az évtizedekig a republikánusok legmagasabb körei számára tanácsadóként dolgozó Radványi, aki szerint az idén tavasszal megtartandó országgyűlési választások elhozhatnak olyan változásokat, amelyek aktiválják a bűnüldöző szerveket.

Az elemzés részben az előző rendszernek tudja be azt a mérhetetlen korrupciót, amely átszövi a magyar társadalmat, mondván: még a legifjabb generáció tagjai is „Kádár gyermekei”, s az akkori belügyminiszter veje, Stumpf István körül felnőtt immár közel nyolc éve abszolút hatalmat gyakorló Orbánék pontosan olyan diktatórikusak lettek, mint kommunista elődeik voltak. Ennek jegyében született meg az egypártrendszer alapja, az új alaptörvény, majd annak a módosításai.

Radványi nem ért egyet azzal a Nyugaton uralkodó, de még Magyarországon is terjedő általános nézettel, mely szerint az új politikai osztály maffiaállamot épített ki – szerinte Amerika és Európa szeme láttára a vagyonalapú diktatúra legitimizációja zajlott le  kikezdhetetlenül demokratikus választásokon keresztül.

„Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését” – írja a jobboldali politikai tanácsadó és elemző, aki a sok korrupciós ügy közül („egy egész könyvtár nem lenne elegendő a dokumentumok tárolására”) négyen keresztül mutatja be, hogyan működik a korrupció az orbáni Magyarországon, s hogyan fonódik ez össze elvtelen és nemtelen alkukkal, egyebek között Putyinnal, illetve, hogyan keverednek bele nemzetközileg ismert nyugati tanácsadók és politikusok, például a német Klaus Mangold és a szintén német, ám európai uniós politikussá lett Gunther Oettinger.

Részletesen leírja az említett négy korrupciós példa történetét, Paks II kapcsán felidézi Simicska Lajos RTL Klubnak mondott szavait, mely szerint Orbán közölte vele, hogy a televíziós társaság megvételét a Roszatom kész fedezni. „Máig nem érkezett sem hivatalos, sem nem hivatalos cáfolat a történések Simicska-féle olvasatára” – jegyzi meg sokatmondóan a szerző.

A letelepedési kötvények konstrukcióját vázolva Radványi  kifejti, hogy az az orosz és a kínai kormányzati tényezők ösztönzésére jött egyáltalán létre.

„Gyanítható, hogy ezeknek a kormányoknak és Orbán Viktornak az összefonódása létező fenyegetést jelent és fog jelenteni a jövőben az Európai Unió biztonságára, pénzügyi és gazdasági stabilitására”.

„Történelmileg példa nélküli korrupciós szintet jelent a nemzetközi botrány új dimenzióját megnyitó, a Microsoft magyarországi érdekeltségét érintő ügy” – áll az írásban, amely új értesüléseket is közöl. Eszerint magát megnevezni nem kívánó források szerint tovább folytatódik a Microsoft-üggyel kapcsolatos nyomozás, amelybe az FBI is beszállt. Az ügy azért is érdemel különös figyelmet, mert

egy gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő nemzetközi cég hívta fel demonstratív módon a figyelmet a saját termékeinek forgalmazását érintő felháborító szintű korrucióra.

„Vélhetően a Microsoft úgy ítélte meg, hogy nem engedheti meg magának, hogy ilyen szintű korrupció árnyéka vetüljön rá” – írja Radványi.

„Magyarország páratlan tragédiája a történelmileg példa nélküli álló korrupció, amely már  megmérgezte az egész társadalmat” – összegez Radványi, hozzátéve: „Magyarországon szinte nem múlik nap anélkül, hogy ne derülne fény valamilyen sikkasztási, zsarolási, vesztegetési, pénzmosási ügyletre, amelynek szereplője valamely prominens figura vagy annak strómanja. Az igazságszolgáltatás a végső bizonyíték arra, hogy a korrupciót rendszerszinten védik, az, hogy a legfőbb ügyész, Polt Péter és a különböző szinteken dolgozó bírók a miniszterelnök politikai akaratának engedelmes végrehajtói”.

Radványi  korábbi elemzését Orbánhoz intézett nyílt levél formájában tette közzé, s ebben a többi között azt írta, hogy „Az Ön beteg egója despota és morálisan üres államért kiált. Csalódást okozott a népének. Azt kell remélniük, hogy Ön sürgősen távozik hivatalából, mert csak akkor tudnak újra szabadon élni, normálisan gondolkodni, és újra egy jobb jövőről álmodni”.

The post A politikai gengszterek kora – a magyar korrupciós színtér appeared first on FüHü.

Az FBI is beszállt egy magyar korrupciós ügy kivizsgálásába; A NATO szerint a kormány ismét félrebeszél, de ők továbbra is ragaszkodnak a militarizációhoz; Orbán és Morawiecki Budapesten a migránsügyről és a visegrádiakról beszéltek; Trump a palesztinoknak: nem kaptok pénzt, ha nem tárgyaltok Izraellel!; újabb halálos áldozata van a szerbiai kanyarójárványnak.

A politikai gengszterek kora – a magyar korrupciós színtér

Az FBI is beszállt a Microsoft magyarországi érdekeltségét érintő korrupciós ügy továbbra is folyamatban lévő nyomozásába – derül ki egyebek között abból az írásból, amelyet most tett közzé a Frontiers of Freedom jobbközép értékeket követő amerikai intézet. Szerzője a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó, magyar származású alelnöke, dr. Radványi K. Miklós, aki az Orbán Viktorhoz intézett december eleji nyílt levele után most a magyarországi korrupcióval foglalkozik, azt négy konkrét példán keresztül mutatva be. „Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését” – állítja.

„A soron következő választások eredményétől függetlenül Magyarországnak előbb vagy utóbb szembesülnie kell a korrupció halálos politikai mételyével. Ellenkező esetben az ország és lakosai soha nem tapasztalhatják meg az igazi szabadságot, igazságosságot, jólétet és társadalmi harmóniát” – figyelmeztet legújabb elemzésében dr. Radványi K. Miklós. Ahogy azt a Független Hírügynökségnek december elején adott interjújában ( már jelezte, ezúttal a magyarországi korrupcióval foglalkozik a  Frontiers of Freedom honlapján megjelent írásában.

A NATO szerint a kormány ismét félrebeszél, de ők továbbra is ragaszkodnak a militarizációhoz

A NATO felől cáfolták azt téves kormányzati információt, miszerint az úgynevezett Honvédelmi Intézkedési Terv a “NATO-kötelezettség” része ellene. Ennek ellenére az Emmi továbbra is kitart amellett, hogy ezt a militarizálást Budapestnek mindenképp végre kell hajtania.

Hajdu Nóra, az Együtt alelnöke közleményben tudatta, hogy szerinte semmilyen terrorfenyegetettség nem indokolja azt, hogy iskolaigazgatóknak és óvodavezetőknek testületileg Honvédelmi Intézkedési Terveket kelljen írniuk a gyermekek tanítása helyett. Ugyanúgy ez az elképzelés a gyűlöletkeltő “kommunikációs kampány” része, és militarizálja a magyar gyerekeket.

Visegrád és migránsügy – erről beszélt Orbán és Morawiecki

Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök miután megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel, sajtótájékoztatón azt mondta: a visegrádi országok fontos részei az uniónak, hozzájárulnak gazdasági növekedéséhez és stabilitásához.

A közép-európai gazdasági modellek működnek, a térség országai stabilizáló szerepet játszanak az Európai Unióban, ezért ennek megfelelő súllyal szeretnének beleszólni az unió ügyeibe – mondta Orbán Viktor ugyanazon a sajtóértekezleten.

A magyar miniszterelnök közölte: míg térségünk országainak gazdaságai működnek, az unió bevándorláspolitikája látványos kudarcot vallott.

Trump a palesztinoknak: nem kaptok pénzt, ha nem tárgyaltok Izraellel!

“Miért adunk nekik milliókat, ha nem hajlandóak folytatni a béketárgyalásokat?!”- tette fel a költői kérdést Twitteren az Egyesült Államok elnöke.

A palesztinok szerint az USA immár nem közvetít köztük és Izrael között, hiszen Jeruzsálem kérdésében egyértelműen a zsidó állam mögé állt. Amerika viszont Irán ellenes egységfrontot szeretne létrehozni a Közel-Keleten a szunnita arab államok és Izrael részvételével. Irán – Trump döntésére válaszul – a palesztinok fővárosának ismerte el Jeruzsálemet.

Újabb halálos áldozata van a szerbiai kanyarójárványnak

Egy kétéves niši kisgyermek halt bele a kanyaró szövődményeibe. Az elmúlt tíz napban ő a második áldozat Szerbiában. December végén egy harmincéves belgrádi fiatalember esett áldozatul a kanyaró okozta szövődményeknek. Az orvosok szerint Vajdaságban nincs ok az aggodalomra, és ez elsősorban a jó oltottsági aránynak köszönhető, ami Vajdaságban átlagosan 90, Szabadkán pedig mintegy 95 százalékos.

The post Ez volt ma – 2018. január 3. appeared first on FüHü.

Az állami olajvállalat 22 egykori vezetőjét, köztük egy egykori vezető politikust állítottak bíróság elé Vietnamban.

A PetroVietnam egyik korábbi menedzsere Németországba menekült a letartóztatás elől 2016-ban. Vietnam kérte a kiadatását, mondván, 150 millió dolláros kárt okozott a cégnek, a németek azonban ezt elutasították. Ezután

a vietnami titkosszolgálat egyszerűen elrabolta egy berlini parkban.

A Deutsche Welle azt írja, a vietnamiak tagadják, hogy elrabolták a férfit, szerintük önként ment haza. De az esetből diplomáciai botrány lett, két vietnami diplomatát Németország kiutasított.

A per zárt ajtók mögött zajlik, a fővádlott, Dinh La Thang ugyanis nemrég a 10 milliós Ho Si Minh Város (a korábbi Saigon) főpolgármestere és a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának a tagja volt. Később az állami olajcég elnöke lett.

Leváltását és bíróság elé állítását sokan politikai pernek tartják Vietnamban.

Az új pártvezetés azzal próbál népszerűséget szerezni, hogy fellép a korrupció ellen – amellyel egyébként a kínai példát követik. A 22 vádlottból nyolcat akár halálra is ítélhetnek.

The post Berlinből rabolták el a vietnami korrupciós per vádlottját appeared first on FüHü.